🌟HITEHAGYÁS ❣️

„💞Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtől fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.” Mikeás 6:5.

Aki Bálákot tanította

Izrael győztes seregei örömteli szívvel és Istenben megújult hittel tértek vissza Básánból...
Az ígéret földjétől csak a Jordán választotta el őket. 

A folyó túloldalán pálmafáktól árnyékolt gazdag síkság terült el, amelyet zöldellő növények borítottak és bővizű forrásokból eredő folyók öntöztek. 

A síkság nyugati határánál Jerikó tornyai és palotái emelkedtek, így pálmafa-ligeteitől övezve „pálmafák városának” nevezték (5Móz 34:3).

A Jordán keleti partján a folyó és a magas fennsík között - amelyen már átvonultak -, több kilométer széles síkság terült el a folyó mentén. E védett völgy forró égövi éghajlatú volt; itt virult a sittim vagy akácfa, amelyről a völgyet Sittim völgyének nevezték.
Itt táboroztak az izraeliták és a folyó mentén húzódó akácliget megfelelő nyugalmat biztosított nekik.
De e vonzó környezetben oly bűnnel találkoztak, amely a felfegyverzett hatalmas seregnél, vagy a puszták vadállatainál is veszedelmesebb volt. 

E természetadta előnyökkel rendelkező vidéket tisztátalanná tették lakói.
Főistenük a Baál nyilvános tiszteletein állandóan a legromlottabb és a leggonoszabb jeleneteket mutatták be...
Izrael először alig érintkezett pogány szomszédaival, de idővel midiánita nők lopakodtak be a táborba. Megjelenésük nem keltett riadalmat, nyugodtan folytathatták tervüket úgy, hogy ez Mózes figyelmét sem keltette fel.
E nők célja az volt, hogy a zsidókkal való kapcsolatukkal őket Isten törvényének áthágására csábítsák, figyelmüket a pogány szertartásokra és szokásokra irányítva bálványimádásra késztessék. Indítékaikat a barátság leple alá rejtették, úgyhogy még a nép felügyelői sem gyanakodtak.
Bálám tanácsára a moábiták királya (Bálák) isteneik tiszteletére nagy ünnepséget rendezett és titokban megbeszélték, hogy Bálám vegye rá az izraelitákat a részvételre.
Nem volt nehéz számára a cél elérése, miután őt Izraelben is Isten prófétájának tartották.
A nép nagy része vele ment az ünnepség megtekintésére.
Tiltott területre merészkedtek s így Sátán hálójába kerültek.
Zenétől és tánctól mámorosan, a pogány papnők szépségétől elbűvölve, megszegték Isten iránti hűségüket.
Amint egyesültek a mulatságban és lakomában, a bor fogyasztása eltompította értelmüket.
A szenvedély úrrá lett felettük, s miután lelkiismeretüket ily módon beszennyezték, a moábiták rábeszélték őket a bálványok előtti meghajlásra. 

Áldozatot vittek pogány oltárokra és részt vettek a szertartásokon.
Nemsokára a méreg halálos fertőzésként terjedt Izrael táborában. 

Azok, akik a harcban legyőzték ellenségeiket, legyőzettek a pogány asszonyok ravaszsága által.
A nép megbabonázottnak látszott. Vezetői és fejedelmei jártak elől a törvényszegésben és a nép közül sokan bűnösök voltak abban, hogy a hitehagyás nemzetivé lett.
„És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz” (4Móz 25:3).
Amikor Mózes felfigyelt erre és észrevette a gonoszságot, az ellenség annyira eredményes volt, hogy az izraeliták már nemcsak részt vettek Peór hegyeinél a féktelen imádatban, hanem saját táborukban is kezdték gyakorolni a pogány szertartásokat.
Az ősz vezető felháborodott és Isten haragja fellobbant.
Gonosz mesterkedésük megtette azt, amit Bálám minden varázslása sem tudott elérni - elválasztották őket az igaz Istentől. A gyorsan bekövetkező ítélet rádöbbentette a népet szörnyű bűnére. 

Borzasztó pestisjárvány tört ki a táborban, melynek hamarosan tízezrek estek áldozatul. 

Isten elrendelte, hogy e hitehagyás vezetőit a bírák öljék meg...
Mindnyájan érezték a büntetés igazságosságát, s a nép a szent sátorhoz sietett, sírva és mély alázattal vallotta be vétkét.
Mialatt ők Isten előtt sírtak a sátor ajtajánál, és a csapás még szedte halálos áldozatait, s a bírák rettenetes megbízatásukat hajtották végre; Zimri, az előkelő izraeliták egyike merészen jött a táborba egy midiánita parázna nő „a midián fejedelem leánya” társaságában, aki őt sátorába kísérte.
Sohasem volt a bűn merészebb vagy konokabb. 

Bortól felhevülten, Zimri bűnével „Sodoma módjára” kérkedett (Ésa 3:10) és gyalázatát dicsőítette.

A papok és vezetők fájdalmukban és megalázottságukban sírva borultak le „a tornácz és az oltár között” (Jóel 2:17).

Remegő szívvel kérték Istent, kímélje meg népét és ne hagyja szégyenben örökségét, amikor Izrael eme fejedelme az egész gyülekezet szeme láttára kérkedik bűnével, mintha kihívná Isten bosszúját és gúnyolná a nemzet bíráit.
Fineás, Eleázár pap fia felkelt a gyülekezet közül és dárdát ragadván „beméne az izraelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjüket” (4Móz 25:8).

Így megszűnt a csapás, s ezért a papot, aki végrehajtotta az isteni ítéletet, egész Izrael előtt tisztelték és néki és egész házának örökre megerősítetett a papság.