„đBoldogok a bĂ©kessĂ©gre igyekezĆk: mert Ćk az Isten fiainak mondatnak” (Mt. 5:9)
Krisztus a „bĂ©ke Fejedelme”, ezĂ©rt az Ć kĂŒldetĂ©se helyreĂĄllĂtani földön Ă©s mennyen a bƱntĆl megrontott bĂ©kĂ©t.
Krisztus a „bĂ©ke Fejedelme”, ezĂ©rt az Ć kĂŒldetĂ©se helyreĂĄllĂtani földön Ă©s mennyen a bƱntĆl megrontott bĂ©kĂ©t.
„MegigazulvĂĄn azĂ©rt hit ĂĄltal, bĂ©kessĂ©gĂŒnk van Istennel, a mi Urunk, JĂ©zus Krisztus ĂĄltal”
(RĂłm. 5:1).
Aki beleegyezik, hogy elhagyja a bƱnt, Ă©s helyette Krisztus szeretete elĆtt tĂĄrja ki szĂvĂ©t,
„Ăs a JĂĄkĂłbnak maradĂ©ka olyan lĂ©szen a sok nĂ©p között, mint az ĂrtĂłl valĂł harmat, mint a zĂĄpor a fƱnek” (Mik. 5:7)
Amikor ĂsaiĂĄs megjövendölte a MessiĂĄs szĂŒletĂ©sĂ©t, a MegvĂĄltĂłt a „bĂ©kessĂ©g FejedelmĂ©”-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdettĂ©k a pĂĄsztoroknak, hogy Krisztus megszĂŒletett, ezt Ă©nekeltĂ©k a betlehemi sĂksĂĄg felett: „DicsĆsĂ©g a magassĂĄgos mennyekben az Istennek, Ă©s a földön bĂ©kessĂ©g,
Aki beleegyezik, hogy elhagyja a bƱnt, Ă©s helyette Krisztus szeretete elĆtt tĂĄrja ki szĂvĂ©t,
az mennyei bĂ©kĂ©ben rĂ©szesĂŒl.
A bĂ©kĂ©nek nincs mĂĄs alapja. Krisztus szĂvĂŒnkbe fogadott kegyelme Ă©s kegyessĂ©ge lefegyverzi az ellensĂ©geskedĂ©st; lecsöndesĂti a viszĂĄlykodĂĄst, ehelyett szeretettel tölti meg a lelket.
A bĂ©kĂ©nek nincs mĂĄs alapja. Krisztus szĂvĂŒnkbe fogadott kegyelme Ă©s kegyessĂ©ge lefegyverzi az ellensĂ©geskedĂ©st; lecsöndesĂti a viszĂĄlykodĂĄst, ehelyett szeretettel tölti meg a lelket.
Akinek bĂ©kessĂ©g Ă©l szĂvĂ©ben Isten Ă©s embertĂĄrsai irĂĄnt, az nem lehet boldogtalan.
IrigysĂ©g nem talĂĄl helyet szĂvĂ©ben, gonosz gyanakvĂĄs nem lel otthont benne; gyƱlölsĂ©g nem tud megĂĄllni ajtajĂĄnĂĄl.
Az Istennel összhangban ĂĄllĂł szĂv a menny bĂ©kĂ©jĂ©ben rĂ©szesĂŒl, Ă©s a bĂ©ke ĂĄldĂĄsos hatĂĄsĂĄt ĂĄrasztja.
A bĂ©ke lelkĂŒlete harmatkĂ©nt szĂĄll majd a vilĂĄgi gondoktĂłl megfĂĄradt szĂvekre.
Krisztus a bĂ©kessĂ©g ĂŒzenetĂ©vel kĂŒldi követĆit a vilĂĄgba.
Krisztus a bĂ©kessĂ©g ĂŒzenetĂ©vel kĂŒldi követĆit a vilĂĄgba.
Aki a megszentelt Ă©let csöndes, öntudatlanul ĂĄldĂĄsos hatĂĄsĂĄval Krisztus szeretetĂ©t tanĂșsĂtja,
aki szavĂĄval Ă©s viselkedĂ©sĂ©vel arra vezet mĂĄsokat, hogy elvessĂ©k a bƱnt, Ă©s Istennek adjĂĄk ĂĄt szĂvĂŒket, az bĂ©kessĂ©gszerzĆ.
A bĂ©kessĂ©gszerzĆk azĂ©rt is boldogok, mert Ćk Isten fiainak mondatnak.
A bĂ©kessĂ©gszerzĆk azĂ©rt is boldogok, mert Ćk Isten fiainak mondatnak.
BĂ©kĂ©s lelkĂŒletĂŒk a mennyel valĂł kapcsolatukat bizonyĂtja. Az ĂdvözĂtĆ Ă©des lĂ©gköre veszi körĂŒl Ćket. ĂletĂŒk jĂł illata, jellemĂŒk szĂ©psĂ©ge nyilvĂĄnvalĂłvĂĄ teszi a vilĂĄg elĆtt, hogy Ćk Isten gyermekei.
Az emberek meglĂĄtjĂĄk Ă©s elismerik, hogy JĂ©zus Krisztussal voltak.
„Ăs a JĂĄkĂłbnak maradĂ©ka olyan lĂ©szen a sok nĂ©p között, mint az ĂrtĂłl valĂł harmat, mint a zĂĄpor a fƱnek” (Mik. 5:7)
Amikor ĂsaiĂĄs megjövendölte a MessiĂĄs szĂŒletĂ©sĂ©t, a MegvĂĄltĂłt a „bĂ©kessĂ©g FejedelmĂ©”-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdettĂ©k a pĂĄsztoroknak, hogy Krisztus megszĂŒletett, ezt Ă©nekeltĂ©k a betlehemi sĂksĂĄg felett: „DicsĆsĂ©g a magassĂĄgos mennyekben az Istennek, Ă©s a földön bĂ©kessĂ©g,
Ă©s az emberekhez jĂł akarat!” (Lk. 2:14)
Låtszólag ellentmondås van a prófétai kinyilatkoztatåsok és Krisztus e szavai között:
„Nem azĂ©rt jöttem, hogy bĂ©kessĂ©get bocsĂĄssak, hanem hogy fegyvert” (Mt. 10:34).
De ha igazĂĄn megĂ©rtjĂŒk e kijelentĂ©seket, tökĂ©letes összhangot talĂĄlunk a kettĆ között.
Az evangĂ©lium a bĂ©kessĂ©g ĂŒzenete.
A keresztĂ©nysĂ©g olyan Ă©letforma, amely – ha elfogadjĂĄk Ă©s követik – bĂ©kĂ©t, összhangot Ă©s boldogsĂĄgot teremt az egĂ©sz földön.
Krisztus vallĂĄsa szoros testvĂ©ri közössĂ©gbe vonja mindazokat, akik elfogadjĂĄk tanĂtĂĄsait.
ForrĂĄs: Gondolatok a Hegyi beszĂ©drĆl, 27-28
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se