„đAz elveszettet megkeresem, s az elƱzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erĆsĂtem; Ă©s a kövĂ©ret s erĆset elvesztem, Ă©s legeltetem Ćket Ășgy, mint illik.”
Ezékiel 34:16.
Krisztus mondja: „... a jĂł pĂĄsztor Ă©letĂ©t adja a juhokĂ©rt.
A bĂ©res pedig Ă©s aki nem pĂĄsztor, akinek a juhok nem tulajdonai, lĂĄtja a farkast jĆni, Ă©s elhagyja a juhokat, Ă©s elfut: Ă©s a farkas elragadozza azokat, Ă©s elszĂ©leszti a juhokat.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Ăn vagyok a jĂł pĂĄsztor; Ă©s ismerem az enyĂ©imet, Ă©s engem is ismernek az enyĂ©im” (Jn 10:11-14).
Krisztus, a FĆpĂĄsztor, nyĂĄjĂĄt szolgĂĄira, a segĂ©dpĂĄsztorokra bĂzta; Ă©s ugyanolyan figyelmet kĂvĂĄn tĆlĂŒk, mint amilyet Ć tanĂșsĂt.
VĂ©gezzĂ©k szent felelĆssĂ©ggel feladatukat, amellyel megbĂzta Ćket!
– PĂTRIĂRKĂK ĂS PRĂFĂTĂK -
Ezékiel 34:16.
A pĂĄsztor szorgalmĂĄval Ă©s gondoskodĂĄsĂĄval, a gondjaira bĂzott tehetetlen teremtmĂ©nyek irĂĄnti egyĂŒttĂ©rzĆ szeretetĂ©vel az ihletett ĂrĂłk az evangĂ©lium nĂ©hĂĄny csodĂĄlatos igazsĂĄgĂĄt illusztrĂĄljĂĄk. Krisztust nĂ©pĂ©hez valĂł viszonyĂĄban a pĂĄsztorhoz hasonlĂtjĂĄk.
Krisztus a bƱnbeesĂ©s utĂĄn lĂĄtta, hogy nyĂĄja a bƱn sötĂ©t Ăștjain a pusztulĂĄs felĂ© rohan.
MegmentĂ©sĂ©Ă©rt elhagyta Atyja hĂĄzĂĄnak dicsĆsĂ©gĂ©t.
Ezt mondja: „Az elveszettet megkeresem, s az elƱzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erĆsĂtem. ... Ăs megtartom az Ă©n juhaimat, hogy többĂ© ne legyenek zsĂĄkmĂĄnyul ...
MegmentĂ©sĂ©Ă©rt elhagyta Atyja hĂĄzĂĄnak dicsĆsĂ©gĂ©t.
Ezt mondja: „Az elveszettet megkeresem, s az elƱzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erĆsĂtem. ... Ăs megtartom az Ă©n juhaimat, hogy többĂ© ne legyenek zsĂĄkmĂĄnyul ...
S a föld vadai nem eszik meg Ćket” (Ez 34:16.22.28).
Hangja hallatszik, amint nyĂĄja közĂ© hĂvja Ćket, amely „.. sĂĄtor lĂ©szen ĂĄrnyĂ©kul nappal a hĆsĂ©g ellen, s oltalom Ă©s rejtek szĂ©lvĂ©sz Ă©s esĆ elĆl” (Ăsa 4:5).
Ć fĂĄradhatatlanul gondoskodik nyĂĄjĂĄrĂłl. ErĆsĂti a gyengĂ©ket, enyhĂt a szenvedĂ©sen, karjĂĄra veszi Ă©s keblĂ©n hordozza a bĂĄrĂĄnyokat.
Juhai szeretik Ćt. „Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attĂłl: mert nem ismerik az idegenek hangjĂĄt” (Jn 10:5).
Hangja hallatszik, amint nyĂĄja közĂ© hĂvja Ćket, amely „.. sĂĄtor lĂ©szen ĂĄrnyĂ©kul nappal a hĆsĂ©g ellen, s oltalom Ă©s rejtek szĂ©lvĂ©sz Ă©s esĆ elĆl” (Ăsa 4:5).
Ć fĂĄradhatatlanul gondoskodik nyĂĄjĂĄrĂłl. ErĆsĂti a gyengĂ©ket, enyhĂt a szenvedĂ©sen, karjĂĄra veszi Ă©s keblĂ©n hordozza a bĂĄrĂĄnyokat.
Juhai szeretik Ćt. „Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attĂłl: mert nem ismerik az idegenek hangjĂĄt” (Jn 10:5).
Krisztus mondja: „... a jĂł pĂĄsztor Ă©letĂ©t adja a juhokĂ©rt.
A bĂ©res pedig Ă©s aki nem pĂĄsztor, akinek a juhok nem tulajdonai, lĂĄtja a farkast jĆni, Ă©s elhagyja a juhokat, Ă©s elfut: Ă©s a farkas elragadozza azokat, Ă©s elszĂ©leszti a juhokat.
A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Ăn vagyok a jĂł pĂĄsztor; Ă©s ismerem az enyĂ©imet, Ă©s engem is ismernek az enyĂ©im” (Jn 10:11-14).
Krisztus, a FĆpĂĄsztor, nyĂĄjĂĄt szolgĂĄira, a segĂ©dpĂĄsztorokra bĂzta; Ă©s ugyanolyan figyelmet kĂvĂĄn tĆlĂŒk, mint amilyet Ć tanĂșsĂt.
VĂ©gezzĂ©k szent felelĆssĂ©ggel feladatukat, amellyel megbĂzta Ćket!
ĂnnepĂ©lyesen megparancsolta nekik, hogy legyenek hƱsĂ©gesek, tĂĄplĂĄljĂĄk a nyĂĄjat, erĆsĂtsĂ©k a gyengĂ©t, Ă©lesszĂ©k az elalĂ©ltat, Ă©s vĂ©djĂ©k meg a nyĂĄjat a ragadozĂł farkasoktĂłl.
– PĂTRIĂRKĂK ĂS PRĂFĂTĂK -
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se