„EnnekokĂĄĂ©rt Ć mindenkĂ©pen idvezĂtheti is azokat, akik Ć ĂĄltala jĂĄrulnak Istenhez, mert mindenha Ă©l, hogy esedezzĂ©k Ă©rettök” ZsidĂłkhoz Ărt levĂ©l 7:25.
Ha annyit gondolnĂĄnk Istenre, mint ahĂĄnyszor kegyelmĂ©nek bizonyĂtĂ©kait tapasztaljuk, akkor gondolataink ĂĄllandĂłan nĂĄla idĆznĂ©nek; Ă©lvezettĂ© vĂĄlna rĂłla beszĂ©lni Ă©s nevĂ©t magasztalni.
SzĂvesen beszĂ©lĂŒnk mulandĂł dolgokrĂłl, mert Ă©rdekelnek minket; szĂvesen beszĂ©lĂŒnk barĂĄtainkrĂłl is, mert szeretjĂŒk Ćket; örömĂŒket Ă©s bĂĄnatukat ĂĄtĂ©rezzĂŒk.
Ămde vĂ©gtelenĂŒl nagyobb okunk van arra, hogy Istent jobban szeressĂŒk, mint barĂĄtainkat, Ă©s ezĂ©rt a legtermĂ©szetesebb dolog az volna, hogy gondolatainkban legtöbbet vele foglalkozzunk, szeretetĂ©rĆl, irgalmassĂĄgĂĄrĂłl beszĂ©ljĂŒnk, Ă©s mindenhatĂłsĂĄgĂĄt magasztaljuk.
A gazdag ajĂĄndĂ©kok, melyekkel Isten elhalmozott bennĂŒnket, ne vegyĂ©k annyira igĂ©nybe gondolatainkat Ă©s szeretetĂŒnket, hogy többĂ© mit sem adjunk Istennek; ellenkezĆleg, ezek mindennap ĆrĂĄ figyelmeztessenek, Ă©s a hĂĄla Ă©s a szeretet kötelĂ©keivel fƱzzenek bennĂŒnket mennyei JĂłtevĆnkhöz.
Nagyon sokat foglalkozunk a mi nyomorĂșsĂĄgos földi Ă©letĂŒnkkel.
IrĂĄnyĂtsuk lelki szemeinket a mennyei szentĂ©ly nyitott kapujĂĄra, ahonnĂ©t Krisztus arcĂĄrĂłl Isten fĂ©nye Ă©s dicsĆsĂ©ge tĂŒkrözĆdik vissza, aki „mindenkĂ©ppen idvezĂtheti is azokat, akik ĆĂĄltala jĂĄrulnak Istenhez”
Ha annyit gondolnĂĄnk Istenre, mint ahĂĄnyszor kegyelmĂ©nek bizonyĂtĂ©kait tapasztaljuk, akkor gondolataink ĂĄllandĂłan nĂĄla idĆznĂ©nek; Ă©lvezettĂ© vĂĄlna rĂłla beszĂ©lni Ă©s nevĂ©t magasztalni.
SzĂvesen beszĂ©lĂŒnk mulandĂł dolgokrĂłl, mert Ă©rdekelnek minket; szĂvesen beszĂ©lĂŒnk barĂĄtainkrĂłl is, mert szeretjĂŒk Ćket; örömĂŒket Ă©s bĂĄnatukat ĂĄtĂ©rezzĂŒk.
Ămde vĂ©gtelenĂŒl nagyobb okunk van arra, hogy Istent jobban szeressĂŒk, mint barĂĄtainkat, Ă©s ezĂ©rt a legtermĂ©szetesebb dolog az volna, hogy gondolatainkban legtöbbet vele foglalkozzunk, szeretetĂ©rĆl, irgalmassĂĄgĂĄrĂłl beszĂ©ljĂŒnk, Ă©s mindenhatĂłsĂĄgĂĄt magasztaljuk.
A gazdag ajĂĄndĂ©kok, melyekkel Isten elhalmozott bennĂŒnket, ne vegyĂ©k annyira igĂ©nybe gondolatainkat Ă©s szeretetĂŒnket, hogy többĂ© mit sem adjunk Istennek; ellenkezĆleg, ezek mindennap ĆrĂĄ figyelmeztessenek, Ă©s a hĂĄla Ă©s a szeretet kötelĂ©keivel fƱzzenek bennĂŒnket mennyei JĂłtevĆnkhöz.
Nagyon sokat foglalkozunk a mi nyomorĂșsĂĄgos földi Ă©letĂŒnkkel.
IrĂĄnyĂtsuk lelki szemeinket a mennyei szentĂ©ly nyitott kapujĂĄra, ahonnĂ©t Krisztus arcĂĄrĂłl Isten fĂ©nye Ă©s dicsĆsĂ©ge tĂŒkrözĆdik vissza, aki „mindenkĂ©ppen idvezĂtheti is azokat, akik ĆĂĄltala jĂĄrulnak Istenhez”
(Zsid 7:25).
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se