🌟JÉZUS ÉLETE - SZERETSZ-É ENGEM?

„Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!” János evangéliuma 21:17.

Bukása előtt Péter mindig meggondolatlanul beszélt, úgy, ahogyan a pillanat éppen indította.
Mindig kész volt kijavítani másokat és kifejezni saját véleményét, mielőtt még teljesen tisztán látott volna a felmerült kérdésben, s mielőtt világos gondolatai lettek volna önmagáról.

 
A megtért Péter azonban egészen más volt. 

Megmaradt korábbi lelkesedése, de Krisztus kegyelme szabályozta hevességét. 

Nem volt többé féktelen, magabízó, nem dicsőítette többé önmagát, hanem nyugodt, higgadt és tanítható lett. Most már legeltethette Krisztus bárányait és juhait. 

A Megváltó jó leckét adott Péter és tanítványtársai számára.

Arra tanította őket, hogy a bűnössel türelmesen, részvéttel és megbocsátó szeretettel bánjanak.
Bár Péter megtagadta Urát, Jézus ugyanúgy szerette őt.
Éppen ilyen szeretetet kellene éreznie a segédpásztornak is a gondjaira bízott juhok és bárányok iránt.
Emlékezvén saját gyengeségére és kudarcára, Péternek olyan gyengéden kellett foglalkoznia Krisztus nyájával, amilyen gyengédséggel Jézus törődött vele. 

A kérdés, amelyet Krisztus tett fel Péternek, igen jelentős volt.
Jézus a tanítványságnak és szolgálatnak csupán egyetlen feltételét említette. „Szeretsz-é engem?” – kérdezte.
Ez az elengedhetetlen feltétel. Péternek sokféle képessége lehet ugyan, azonban a Krisztus iránt érzett szeretet nélkül nem lehetne hűséges pásztora az Úr nyájának.
A tudás, jó szándék, ékesszólás, hála és igyekezet segítséget jelentenek a jó munka végzéséhez, de ha a Jézus iránti szeretet nincs meg a szívben, a keresztény lelkész munkája kudarcot vall.

 
„És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. (1Kor 13:2)