🌟JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT, AZ IMA: MAGASZTOS KIVÁLTSÁGUNK❣️

💞...az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; mert maga az Atya szeret titeket” János evangéliuma 16:26,27.

Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét.
Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából.
Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?!
Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat.
Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?!
Az angyaloknak öröm Istent szolgálni és közelében tartózkodni. 
Legnagyobb örömük, hogy Istennel közösségben lehetnek; ám e föld fiai, akiknek pedig oly nagy szükségük van arra a segítségre, melyet egyedül Ő adhat, elégedetteknek látszanak Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is...
Megelőzőleg (Jézus) azt mondja: „én választottalak titeket..., hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Jn 15:16).
Ámde Jézus nevében imádkozni többet jelent, mint nevét említenünk az ima elején és végén.
 Jelenti azt, hogy Jézus lelkülete és indulata uralja imánkat; ígéreteit hisszük, kegyelmében bizakodunk, és munkáját végezzük.
Isten nem kívánja, hogy remeték vagy szerzetesek legyünk, és a világtól visszavonulva szenteljük magunkat az Ő szolgálatára.
Életünk legyen hasonló Krisztus életéhez, mind a magányban, mind a tömegben.
Aki csupán imádkozik, de nem cselekszik, az csakhamar felhagy az imával is, vagy pedig imája külső formasággá válik.
Mihelyt kivonják az emberek magukat a társadalmi élet és a keresztényt terhelő kötelezettségek teljesítése, valamint a kereszthordás alól, mihelyt megszűnnek a legkomolyabban fáradozni Urukért és Mesterükért, ki érettük dolgozott, bármily hűséges munkások voltak is, többé nincs miért imádkozniuk, és semmi sem készteti őket áhítatra. Imájuk egyéni és önző lesz.
Nem tudnak többé az emberiség szükségleteiért, Isten országának épüléséért és a munkához való erőért imádkozni.

Megjegyzések