„đAma nemes harcot megharcoltam, futĂĄsomat elvĂ©geztem, a hitet megtartottam.” 2.TimĂłtheus 4:7.
Pål szenvedett az igazsågért, mégsem hallunk panaszt ajkåról.
Amikor visszatekint fĂĄradsĂĄgos munkĂĄval, gonddal Ă©s ĂĄldozattal teljes Ă©letĂ©re, Ăgy szĂłl:„Azt tartom, hogy amiket most szenvedĂŒnk, nem hasonlĂthatĂłk ahhoz a dicsĆsĂ©ghez, mely nĂ©kĂŒnk megjelentetik.” (RĂłmai levĂ©l 8,18)
Isten hƱsĂ©ges szolgĂĄjĂĄnak gyĆzelmi kiĂĄltĂĄsa elhallatszik a mi idĆnkig: „Kicsoda szakĂthat el minket Krisztus szeretetĂ©tĆl? NyomorĂșsĂĄg vagy szorongattatĂĄs, ĂŒldözĂ©s vagy Ă©hsĂ©g, mezĂtelensĂ©g vagy veszedelem, vagy fegyver? (…)
Mindezekben felettĂ©bb diadalmaskodunk azĂĄltal, aki minket szeretett.Mert meg vagyok gyĆzĆdve, hogy sem halĂĄl, sem Ă©let, sem fejedelemsĂ©gek, sem hatalmassĂĄgok, sem jelenvalĂłk, sem következendĆk, sem magassĂĄg, sem mĂ©lysĂ©g, sem semmi mĂĄs teremtmĂ©ny nem szakĂthat el minket Isten szeretetĂ©tĆl, amely van JĂ©zus Krisztusban, a mi Urunkban.”
(RĂłmai levĂ©l 8,35–39)
HabĂĄr PĂĄlt rĂłmai börtönbe vetettĂ©k, elzĂĄrva a vilĂĄgossĂĄgtĂłl Ă©s friss levegĆtĆl, elszakĂtva tevĂ©keny evangĂ©liumi munkĂĄjĂĄtĂłl, Ă©s a halĂĄlos ĂtĂ©letĂ©t vĂĄrta, mĂ©gsem engedett a kĂ©telynek Ă©s a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©snek. AbbĂłl a sötĂ©t börtönbĆl hangzott bizonysĂĄgtĂ©tele, telve Ă©lĆ hittel Ă©s bĂĄtorsĂĄggal, amely lelkesĂtette a hĂvĆk Ă©s vĂ©rtanĂșk szĂvĂ©t az elkövetkezĆ korszakokban.
Szavai hƱen mutatjĂĄk be a megszentelĆdĂ©s eredmĂ©nyeit:„Most kĂ©sz vagyok megĂĄldoztatni, Ă©s eltĂĄvozĂĄsom ideje közel.
Ama nemes harcot megharcoltam, futĂĄsomat elvĂ©geztem, a hitet megtartottam, annakokĂĄĂ©rt eltĂ©tetett nĂ©kem az igazsĂĄg koronĂĄja, amelyet megad nekem az Ăr, az igaz BĂrĂł ama napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik vĂĄgyva vĂĄrjĂĄk az Ć megjelenĂ©sĂ©t.”
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se