„đĂ, Isten gazdagsĂĄgĂĄnak, bölcsessĂ©gĂ©nek Ă©s tudomĂĄnyĂĄnak mĂ©lysĂ©ge!
Mely igen kikutathatatlanok az Ć ĂtĂ©letei Ă©s kinyomozhatatlanok az Ć Ăștjai!
Mert kicsoda ismerte meg az Ăr Ă©rtelmĂ©t, vagy kicsoda volt nĂ©ki tanĂĄcsosa?
Avagy kicsoda adott elĆbb nĂ©ki, hogy annak visszafizesse azt?
Mert ĆtĆle, ĆĂĄltala Ă©s ĆreĂĄ nĂ©zve vannak mindenek.
ĂvĂ© a dicsĆsĂ©g mindörökkĂ©!” RĂłmai levĂ©l 11:33-36.
MindnyĂĄjunknak kivĂĄltsĂĄgunk Ă©s kötelessĂ©gĂŒnk, hogy hasznĂĄljuk az Ă©rtelmĂŒnket, amennyire csak a vĂ©ges emberi kĂ©pessĂ©gek ezt engedik, de van egy hatĂĄr, ahol az emberi lehetĆsĂ©gek megszƱnnek.
Sok dolog lĂ©tezik, amelyet sohasem tudunk Ă©sszel kikutatni, a legnagyobb földi intelligencia, illetve a mĂ©lyre hatolĂł gondolatok segĂtsĂ©gĂ©vel sem. Isten Ăștjait Ă©s munkĂĄit nem lehet meghatĂĄrozni a filozĂłfia eszközeivel, mert az emberi Ă©rtelem nem kĂ©pes felmĂ©rni a vĂ©gtelent.
Isten minden bölcsesség, igazsåg és tudås forråsa.
Az ember is elĂ©rhet magas csĂșcsokat ebben az Ă©letben, azĂĄltal a bölcsessĂ©g ĂĄltal, amelyben Isten rĂ©szesĂti, de ezen kĂvĂŒl ott marad mĂ©g az örökkĂ©valĂłsĂĄg, ami a megvĂĄltottak tanulmĂĄnyĂĄnak tĂĄrgya Ă©s öröme lesz az örökkĂ©valĂł korszakokon ĂĄt.
– (Review and Herald, l896. dec. 29.)
Mely igen kikutathatatlanok az Ć ĂtĂ©letei Ă©s kinyomozhatatlanok az Ć Ăștjai!
Mert kicsoda ismerte meg az Ăr Ă©rtelmĂ©t, vagy kicsoda volt nĂ©ki tanĂĄcsosa?
Avagy kicsoda adott elĆbb nĂ©ki, hogy annak visszafizesse azt?
Mert ĆtĆle, ĆĂĄltala Ă©s ĆreĂĄ nĂ©zve vannak mindenek.
ĂvĂ© a dicsĆsĂ©g mindörökkĂ©!” RĂłmai levĂ©l 11:33-36.
MindnyĂĄjunknak kivĂĄltsĂĄgunk Ă©s kötelessĂ©gĂŒnk, hogy hasznĂĄljuk az Ă©rtelmĂŒnket, amennyire csak a vĂ©ges emberi kĂ©pessĂ©gek ezt engedik, de van egy hatĂĄr, ahol az emberi lehetĆsĂ©gek megszƱnnek.
Sok dolog lĂ©tezik, amelyet sohasem tudunk Ă©sszel kikutatni, a legnagyobb földi intelligencia, illetve a mĂ©lyre hatolĂł gondolatok segĂtsĂ©gĂ©vel sem. Isten Ăștjait Ă©s munkĂĄit nem lehet meghatĂĄrozni a filozĂłfia eszközeivel, mert az emberi Ă©rtelem nem kĂ©pes felmĂ©rni a vĂ©gtelent.
Isten minden bölcsesség, igazsåg és tudås forråsa.
Az ember is elĂ©rhet magas csĂșcsokat ebben az Ă©letben, azĂĄltal a bölcsessĂ©g ĂĄltal, amelyben Isten rĂ©szesĂti, de ezen kĂvĂŒl ott marad mĂ©g az örökkĂ©valĂłsĂĄg, ami a megvĂĄltottak tanulmĂĄnyĂĄnak tĂĄrgya Ă©s öröme lesz az örökkĂ©valĂł korszakokon ĂĄt.
– (Review and Herald, l896. dec. 29.)
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se