„đĂldott az Isten Ă©s a mi Urunk JĂ©zus Krisztusnak Atyja, az irgalmassĂĄgnak atyja Ă©s minden vĂgasztalĂĄsnak Istene; Aki megvĂgasztal minket minden nyomorĂșsĂĄgunkban, hogy mi is megvĂgasztalhassunk bĂĄrmely nyomorĂșsĂĄgba esteket azzal a vĂgasztalĂĄssal, amellyel Isten vĂgasztal minket.” 2.Korinthus 1:3-4.
Apostol megköszönte Istennek a szomorĂșsĂĄgban kapott vigasztalĂĄst...
Amikor a halĂĄl lezĂĄrja a szemet, amikor a karokat keresztbe teszik az elcsöndesedett szĂv fölött, akkor a nĂ©zeteltĂ©rĂ©sek gyorsan eltƱnnek. Szertefoszlik minden keserƱsĂ©g Ă©s neheztelĂ©s.
Apostol megköszönte Istennek a szomorĂșsĂĄgban kapott vigasztalĂĄst...
Ahogyan PĂĄl Ă©rezte szĂvĂ©be ĂĄradni Isten szeretetĂ©nek vigasztalĂł melegĂ©t, Ășgy sugĂĄrozta azt tovĂĄbb mĂĄsokra is. ViselkedjĂŒnk Ășgy, hogy szĂ©gyenkezĂ©s nĂ©lkĂŒl nĂ©zhessĂŒnk szembe emlĂ©keinkkel!
Miutån azok, akikkel kapcsolatban ållunk elhunytak, nincs többé alkalmunk egyetlen szót is visszavonni, sem a fåjdalmas benyomåsok emlékeit kitörölni.
Miutån azok, akikkel kapcsolatban ållunk elhunytak, nincs többé alkalmunk egyetlen szót is visszavonni, sem a fåjdalmas benyomåsok emlékeit kitörölni.
VigyĂĄzzunk tehĂĄt, nehogy beszĂ©dĂŒnkkel bĂĄntsuk meg Istent! TegyĂŒnk fĂ©lre minden ridegsĂ©get Ă©s viszĂĄlyt.
SzĂvĂŒnk lĂĄgyuljon meg Isten elĆtt, amikor könyörĂŒletĂ©re gondolunk.
Isten Lelke hadd Ă©gesse el szent lĂĄngkĂ©nt a szĂvĂŒnk ajtajĂĄban összegyƱlt szemetet.
Akkor majd beléphet Jézus, és gyengéd szavainkban, gondolatainkban, tetteinkben måsokra årad szeretete.
Ăs ha ekkor vĂĄlaszt el a halĂĄl mĂĄsoktĂłl, hogy ne talĂĄlkozzunk többĂ© velĂŒk, mĂg Isten ĂtĂ©lĆszĂ©ke elĆtt nem ĂĄllunk, nem kell majd szĂ©gyenkeznĂŒnk a rĂłlunk szĂłlĂł feljegyzĂ©sek napvilĂĄgra kerĂŒlĂ©sekor.
Amikor a halĂĄl lezĂĄrja a szemet, amikor a karokat keresztbe teszik az elcsöndesedett szĂv fölött, akkor a nĂ©zeteltĂ©rĂ©sek gyorsan eltƱnnek. Szertefoszlik minden keserƱsĂ©g Ă©s neheztelĂ©s.
HĂĄny jĂł szĂł hangzik el akkor a halottrĂłl! HĂĄny jĂłtette jut eszĂŒnkbe!
Teli marokkal szĂłrjuk a dicsĂ©reteket, de azok olyan fĂŒlre hullanak, amely mĂĄr nem hall, olyan szĂvre, amely nem Ă©rez többĂ©.
Ha akkor ejtettĂŒk volna ki e szavakat, amikor a megfĂĄradt lĂ©leknek Ă©getĆ szĂŒksĂ©ge volt rĂĄjuk, amikor a fĂŒl mĂ©g halott Ă©s Ă©rzett a szĂv, akkor kedves emlĂ©keink maradtak volna.
HĂĄnyan vannak, akik fĂ©lelemmel vegyes tisztelettel, döbbenten ĂĄllnak a halott mellett, Ă©s szĂ©gyenkeznek, szomorĂșan emlĂ©kezve szavaikra Ă©s tetteikre, amelyekkel Ă©letĂ©ben bĂĄnatot okoztak neki.
MOST fogadjuk be Ă©letĂŒnkbe mindazt a szĂ©psĂ©get, szeretetet, kedvessĂ©get, amit csak tudunk!
LegyĂŒnk tĂŒrelmesek, figyelmesek, hĂĄlĂĄsak egymĂĄs irĂĄnt.
VigyĂŒk ĂĄt a haldoklĂłk Ă©s az elhunytak irĂĄnt kifejezett gondolatainkat Ă©s Ă©rzĂ©seinket az Ă©letben lĂ©vĆ testvĂ©reinkkel valĂł mindennapi kapcsolatainkba!
– 5.BIZONYSĂGTĂTEL -
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se