„Adjad, fiam, a te szĂvedet nĂ©kem, Ă©s a te szemeid az Ă©n Ăștaimat megĆrizzĂ©k.,,
Példabeszédek könyve 23:26.
Sokan kĂ©ptelenek hatĂĄrozott terveket kĂ©szĂteni jövĆjĂŒkre. BizonytalansĂĄgban Ă©lnek.
Nem lĂĄtjĂĄk ĂŒgyeik kimenetelĂ©t, Ă©s ez sokszor aggasztja Ă©s nyugtalanĂtja Ćket.
Ne felejtsĂŒk el, hogy Isten gyermekeinek az Ă©lete zarĂĄndokĂ©let ezen a vilĂĄgon!
Nem vagyunk elĂ©g bölcsek sajĂĄt Ă©letĂŒnk megtervezĂ©sĂ©hez.
De nem a mi dolgunk jövĆnket kialakĂtani.
„Hit ĂĄltal engedelmeskedett ĂbrahĂĄm, mikor elhĂvatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendĆ vala, Ă©s kimĂ©ne, nem tudvĂĄn, hovĂĄ megy” (Zsid 11:8)
Krisztus nem kĂ©szĂtett terveket földi Ă©letĂ©ben a maga szĂĄmĂĄra.
Elfogadta Isten terveit, Ă©s az Atya naprĂłl napra tĂĄrta fel e terveket.
Ăgy kellene nekĂŒnk is magunkat Istenre bĂzni, hogy Ă©letĂŒnk az Ć akaratĂĄnak egyszerƱ megvalĂłsulĂĄsa legyen.
Ha utunkat ĆreĂĄ bĂzzuk, Ć igazgatja lĂ©pteinket.
Nagyon sokan, miközben ragyogĂł jövĆt terveznek maguknak, kudarcra ĂtĂ©lik az Ă©letĂŒket.
Engedd, hogy Isten tervezzen rĂ©szedre! Kicsiny gyermekkĂ©nt bĂzzĂĄl annak a vezetĂ©sĂ©ben, aki „hĂveinek lĂĄbait megoltalmazza” (1SĂĄm 2:9)!
**Isten sohasem vezeti gyermekeit mĂĄskĂ©ppen, mint ahogy Ćk maguk is vĂĄlasztanĂĄk, ha lĂĄtnĂĄk kezdettĆl a vĂ©get, Ă©s fel tudnĂĄk fogni, hogy milyen dicsĆ az a cĂ©l, amit Isten munkatĂĄrsaikĂ©nt megvalĂłsĂthatnak!**
– NAGY ORVOS LĂBNYOMĂN -
Példabeszédek könyve 23:26.
Sokan kĂ©ptelenek hatĂĄrozott terveket kĂ©szĂteni jövĆjĂŒkre. BizonytalansĂĄgban Ă©lnek.
Nem lĂĄtjĂĄk ĂŒgyeik kimenetelĂ©t, Ă©s ez sokszor aggasztja Ă©s nyugtalanĂtja Ćket.
Ne felejtsĂŒk el, hogy Isten gyermekeinek az Ă©lete zarĂĄndokĂ©let ezen a vilĂĄgon!
Nem vagyunk elĂ©g bölcsek sajĂĄt Ă©letĂŒnk megtervezĂ©sĂ©hez.
De nem a mi dolgunk jövĆnket kialakĂtani.
„Hit ĂĄltal engedelmeskedett ĂbrahĂĄm, mikor elhĂvatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendĆ vala, Ă©s kimĂ©ne, nem tudvĂĄn, hovĂĄ megy” (Zsid 11:8)
Krisztus nem kĂ©szĂtett terveket földi Ă©letĂ©ben a maga szĂĄmĂĄra.
Elfogadta Isten terveit, Ă©s az Atya naprĂłl napra tĂĄrta fel e terveket.
Ăgy kellene nekĂŒnk is magunkat Istenre bĂzni, hogy Ă©letĂŒnk az Ć akaratĂĄnak egyszerƱ megvalĂłsulĂĄsa legyen.
Ha utunkat ĆreĂĄ bĂzzuk, Ć igazgatja lĂ©pteinket.
Nagyon sokan, miközben ragyogĂł jövĆt terveznek maguknak, kudarcra ĂtĂ©lik az Ă©letĂŒket.
Engedd, hogy Isten tervezzen rĂ©szedre! Kicsiny gyermekkĂ©nt bĂzzĂĄl annak a vezetĂ©sĂ©ben, aki „hĂveinek lĂĄbait megoltalmazza” (1SĂĄm 2:9)!
**Isten sohasem vezeti gyermekeit mĂĄskĂ©ppen, mint ahogy Ćk maguk is vĂĄlasztanĂĄk, ha lĂĄtnĂĄk kezdettĆl a vĂ©get, Ă©s fel tudnĂĄk fogni, hogy milyen dicsĆ az a cĂ©l, amit Isten munkatĂĄrsaikĂ©nt megvalĂłsĂthatnak!**
Megjegyzések
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se