SZENTNEK LENNI!

 „JĂ©zus pedig gyarapodĂ©k bölcsessĂ©gben Ă©s testĂ©nek ĂĄllapotĂĄban, Ă©s az Isten Ă©s emberek elƑtt valĂł kedvessĂ©gben” (Lk 2:52)


Az ember elbukott. Isten kĂ©pe, amelyre teremtetett, eltorzult benne. EngedetlensĂ©ge ĂĄltal hajlamai a rossz felĂ© viszik, ereje gyenge, sorsa pedig nem egyĂ©b, mint nyomorĂșsĂĄg Ă©s gyötrelem. Isten azonban Krisztus ĂĄltal lĂ©trehozott egy utat a menekĂŒlĂ©sre, Ă©s mindenkihez szĂłl: „Legyetek hĂĄt tökĂ©letesek”.

CĂ©lja az, hogy az ember keresse az igazsĂĄgot, Ă©s nemeslelkƱsĂ©g jellemezze, Ă©s ebben az esetben Ɛ gyƑzelmet ad. ElkĂŒldte FiĂĄt erre a vilĂĄgra, hogy viselje a bƱn bĂŒntetĂ©sĂ©t, Ă©s hogy megmutassa az embernek, hogyan Ă©lhet bƱntelenĂŒl.
Krisztus a mi pĂ©ldakĂ©pĂŒnk. TökĂ©letes pĂ©ldĂĄt hagyott rĂĄnk gyermeksĂ©gĂ©tƑl kezdve felnƑtt korĂĄig. Lejött a földre, Ă©s ĂĄtment az emberi tapasztalat minden fokozatĂĄn. A
bƱn nem talĂĄlt helyet szĂ­vĂ©ben. Földi Ă©letĂ©nek kezdetĂ©tƑl egĂ©szen a vĂ©gĂ©ig folttalanul megƑrizte hƱsĂ©gĂ©t Isten irĂĄnt.

Az Ige azt mondja rĂłla: „A kis gyermek pedig növekedĂ©k, Ă©s erƑsödĂ©k lĂ©lekben, teljesedve bölcsessĂ©ggel; Ă©s az Istennek kegyelme vala Ƒ rajta.” (Lk. 2:40).
„JĂ©zus pedig gyarapodĂ©k bölcsessĂ©gben Ă©s testĂ©nek ĂĄllapotjĂĄban, Ă©s az Isten Ă©s emberek elƑtt valĂł kedvessĂ©gben” (Lk 2:52)

A MegvĂĄltĂł nem Ă©lt sajĂĄt megelĂ©gedĂ©sĂ©re… Ezen a vilĂĄgon nem volt mĂ©g hĂĄza sem, hanem barĂĄtainak jĂłindulatĂĄtĂłl fĂŒggött, akik gondoskodtak rĂłla. JelenlĂ©te azonban a földi mennyorszĂĄgot jelentette. Naponta talĂĄlkozott prĂłbĂĄkkal Ă©s kĂ­sĂ©rtĂ©sekkel, de nem adta meg magĂĄt, Ă©s nem bĂĄtortalanodott el. Mindig tĂŒrelmes Ă©s vidĂĄm volt, a szenvedƑk pedig Ășgy fogadtĂĄk Ɛt, mint az Ă©let, bĂ©ke Ă©s egĂ©szsĂ©g hĂ­rnökĂ©t.
ÉletĂ©ben nem lehetett semmit talĂĄlni, ami nem lett volna tiszta Ă©s nemes…
Isten Ă­gĂ©rete Ă­gy hangzik: „Legyetek szentek, mert Én szent vagyok”. 

A szentsĂ©g Isten dicsƑsĂ©gĂ©nek visszatĂŒkrözĂ©sĂ©t jelenti. De ahhoz, hogy visszatĂŒkrözzĂŒk ezt a dicsƑsĂ©get, egyĂŒtt kell mƱködnĂŒnk Istennel. Az elmĂ©nek Ă©s szĂ­vnek meg kell ĂŒresednie mindattĂłl, ami rosszra visz. Ɛszinte vĂĄggyal kell olvasnunk Ă©s tanulmĂĄnyoznunk Istennek IgĂ©jĂ©t, hogy lelki erƑt nyerjĂŒnk belƑle. Az Ige mennybƑl szĂĄrmazĂł kenyĂ©r. Akik befogadjĂĄk, Ă©s Ă©lik, növekedni fognak Isten erejĂ©ben. Mindabban, amit Isten tesz Ă©rtĂŒnk, a szentsĂ©g elĂ©rĂ©se a cĂ©l. 
Ɛ kezdettƑl arra vĂĄlasztott ki minket, hogy szentek legyĂŒnk. Krisztus kijelenti: „Isten akarata a ti megszentelƑdĂ©setek”.
SzeretnĂ©tek, hogy vĂĄgyaitok Ă©s hajlamaitok alĂĄrendelƑdjenek Isten akaratĂĄnak?

Az ÜdvözĂ­tƑ Ă©letĂ©t Ă©lni, legyƑzni az önzƑ vĂĄgyakat, bĂĄtran Ă©s örömmel betölteni kötelessĂ©gĂŒnket Istennel Ă©s embertĂĄrsainkkal szemben – Ă­me, ezek vezetnek el minket a gyƑzelemre.

Ezek kĂ©szĂ­tenek fel, hogy folt Ă©s tisztĂĄtalansĂĄg nĂ©lkĂŒl, jellemĂŒnknek a BĂĄrĂĄny vĂ©rĂ©ben megmosott Ă©s megfehĂ©rĂ­tett ruhĂĄjĂĄban megĂĄlljunk Isten ragyogĂł trĂłnusa elƑtt.
 
(Sign of the Times, 1904. mĂĄrcius 30.)

Megjegyzések