🌟ISTEN JELLEME KRISZTUS ÁLTAL LETT NYILVÁNVALÓVÁ❣️

„💞Én és az Atya egy vagyunk” (Jn. 10:30)

Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. 

Jézus – az Atya „dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása” – személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. 

Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. 

A mi érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához.,,  (Zsid. 1:3; Jel. 1:13)

Krisztus, a világ Világossága, Istenségének vakító ragyogását elfátyolozva jött el, és emberként élt az emberek között, hogy a föld lakói megsemmisülésük veszélye nélkül megismerjék Teremtőjüket. 

Mióta a bűn válaszfalat emelt az ember és Alkotója közé, ember soha nem látta Istent, kivéve Krisztus által kinyilatkoztatva.

Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. 

Az égen fent, a földön, az óceán hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. 

Minden teremtett dolog az Ő hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. 

A csillagokból, az óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy az Krisztusban kitárulkozott.

Isten látta, hogy a természetnél világosabb kinyilatkoztatásnak kell mind személyiségét, mind jellemét megmutatnia. Elküldte Fiát a világra, hogy – amennyire az ember szeme el tudja viselni – kinyilatkoztassa a láthatatlan Isten jellemét és tulajdonságait.

Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. 

Csak Ő, a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt, tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. 

Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. 

Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. 

Osztozott az ember sorsában; mégis Isten feddhetetlen Fia volt.
Idegen és jövevény volt a földön – a világban, de nem volt a világból való. 

Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. 

Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt.
Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek.

Az örökkévalóságban a megváltás témája fogja lekötni az üdvözültek elméjét és lesz beszélgetésük témája. A Megváltó arcán Isten dicsősége fog ragyogni végtelen időkön át.